Star Trek Discovery vs. The Orville

Túl vagyunk a régóta várt új Star Trek sorozat, a Discovery első évadján, és hát enyhén szólva nagyon csalódott vagyok tőle. Mint régi Star Trek rajongó, aki többször is látta mindegyik sorozat összes részét, muszáj kiírnom magamból ezt a csalódottságot. Ahogy néztem az epizódokat végig azon gondolkodtam, hogy mindezt ne elvakult trekkerként tegyem, aki minden apróságba és logikai hibába beleköt, hogy esetleg azok is megértsék mi a problémám az egésszel, és mi is a Star Trek lényege, mondanivalója, akik esetleg nem látták a korábbi sorozatokat. Éppen ezért a hosszúra nyúlt írásom egy részében próbálom azt is leírni, hogy miről is szól valójában a Star Trek. Miről szólt nekem, és mi is volt Gene Rodenberry eredeti víziója. Így talán még érthetőbb lesz, hogy mennyire ellentétes ez a világ amit ebben az új sorozatban bemutatnak. Nem vagyok, és nem akarok az az elvakult Trekker lenni, akinek sohasem lehet a kedvére tenni, és hivatalból utál minden új filmet és sorozatot. Nagyon szeretem a Star Treket, és mindig nagyon fontos volt számomra. A sci-fi műfaj legfontosabb franchise-aként tartom számon. Az írásom végén nagyon adja magát a dolog, hogy összevessem Seth Macfarlane új The Orville című sorozatával, mert komoly tanulságokat lehet belőle levonni!

1.) A véleményem röviden összefoglalva az eddigi sorozatokról és filmekről.

Az eredeti sorozat nem a kedvencem, de szeretem a klasszikus retrós báját, az alap értékeit, és azt hogy időnként igen gondolatébresztő sci-fi történeteket mesél el. Főként az első pilot epizód a "The Cage" címűt szerettem nagyon, amit az NBC annak idején pont azért utasított el, mert szerintük túl intellektuális volt, és kevés volt az akció. A The Next Generation, Deep Space Nine és Voyager hármasa úgy ahogy van tökéletes. Zseniális epizódokon keresztül szélesítették ki a Star Trek univerzumot. Remek sci-fi történeteket meséltek el, érdekes karakter drámák segítségével. Az Enterprise már egy lépés volt a rossz irányba. A kifáradt írók nem sok eredeti történetet tudtak kitalálni, főleg már ismert panelokból dolgoztak, itt már tetten érhető volt az a sötét, állandóan harcra, konfliktusokra kihegyezett történetvezetés, amit nem szabadna annyira erőltetni. Véleményem szerint ezért is kaszálták a negyedik évad után. Az első tíz mozifilm váltakozó színvonalúak voltak, de még mindig nagyon jól sikerültek. Az Abrams féle reboot első két filmje az igazán jó példa arra hogyan lehet úgy a mai kornak megfelelő blockbustert forgatni, ami tele van kirobbanó akció, és csata jelenetekkel, és még egy izgalmas sci-fi történetre is futotta. A Beyond viszont nagyon rossz lett, de erről már írtam egy hosszabbat korábban.



2.) Miről is szól a Star Trek?

A Beyondnál azzal a szokásos érvvel hozakodtam elő, amit számtalanszor írtam már, hogy a Star Trek nem arról szól hogy kell egy ellenség akivel harcolunk, hanem a felfedezésről. Mindenki ismeri a franchise mottóját: "Új élet, új civilizációk felfedezése, és bátran eljutni oda, ahova még senki nem merészkedett." De el szoktam fogadni, hogy a mai világban egy mozifilmnél a stúdió nem meri bevállalni a színtiszta sci-fi történetet. Kell az akció a harc, a csata az ellenség. Ami még nem is lenne baj, ha raknának mellé egy jó forgatókönyvet is. Ellen példát persze lehetne említeni: Csillagok között, Gravitáció amik kritikai és bevételi szempontból is sikeresek voltak! Most egy új sorozatról beszélünk, ami epizódokból áll, jóval több játékidő áll rendelkezésre, és újra van lehetőség arra, hogy okos és érdekes intellektuális sci-fi történetekkel, karakter drámákkal álljanak elő. Lehet hogy ma már ezt sokan képtelenek megérteni, vagy elhinni, de a Star Treknek eredetileg erről kéne szólnia.  

Igen, vannak benne ellenfelek, akikkel időről időre összecsap a Csillagflotta, csakhogy ezek sohasem gonosz, egydimenziós karakterek, hanem összetett személyiségek, akiknek a motivációjukat alátámasztják. A konfliktusok kulturális különbségekből fakadnak. Meg lehet érteni az ellenség gondolkodásmódját. Lehet róla vitatkozni. Nagyon jó, hogy ezek a konfliktusok mindig valamelyik aktuális jelenkori problémát helyezték a jövőbe, és próbáltak egy lehetséges megoldást felmutatni. Ez nem olyan mint a Star Wars gonosz galaktikus birodalma, ahol a jó és a rossz csap össze, vagy nem a Csillagközi invázió kérlelhetetlen bogarai, amik mindent el akarnak pusztítani, mert csak. Mindegyik bemutatott "ellenség" nagyszerűen megfeleltethető valamelyik korabeli ellenségképnek, mint ahogy a hidegháborús időkben a klingonok a szovjetuniót szimbolizálták, aztán a rendszerváltás után a későbbi sorozatokban a hidegháború után a Föderáció is békét kötött a klingonokkal. Helyüket átvette a borg meg a dominium, akik az uniformizálódástól, a diktatúráktól való félelmet jelenítették meg. 

Majdnem mindegyik Star Trek sorozat epizodikus felépítésű volt, amikben általában egy történetet meséltek el. Furcsa idegen bolygókról, szokatlan űrbéli jelenségekről, idegen civilizációkról amik reflektálnak valamilyen szociális problémára a valós életben. Sci-fi történetbe csomagolt karakterdrámákat, tanmeséket láttunk, diplomácia problémák lehetséges megoldását, de legfőképpen egy pozitív, humanista jövőképet, ami különlegesnek számított a sok pesszimista sötét apokaliptikus alkotás között. Rodenberry ezt pont a hidegháború kellős közepén, a kubai rakétaválság, és a polgárjogi mozgalom, meg a vietnami háború árnyékában találta ki. Azt próbálta bemutatni hogy másképp is meg lehet oldani a problémákat, és akár egy ilyen jövő is várhat ránk. Az NBC-nek végül is egy "űr-western"-ként adta el az ötletét, de ennél sokkal többről szólt. Olyan "képtelenségeket" lehetett benne látni, hogy a 23. században a Földön megszűntek a nemzetállamok. Nincs háborúskodás, nincs vallás (legalábbis nem beszélnek róla.) Megvalósult a planetáris kormányzás. A végtelen energiának köszönhetően nincs pénz, nincs szegénység, a legtöbb betegség gyógyítható. Mintha csak erről írta volna John Lennon az Imagine dalszövegét. Az Enterprise csillaghajó vegyes legénységében egyenrangúak a különböző nációk, leszármazottai: az orosz Chekov, a japán Sulu, az afroamerikai ráadásul nő Uhura, a skót Scotty, sőt még az idegen bolygóról származó Mr. Spock is. Egy olyan világot mutat be, amiben az emberiség, és a Bolygók Egyesült Föderációjának az egyetlen célja hogy fejlődjenek, tanuljanak, felfedezzenek, megismerjék saját határaikat, és hogy fenntartsák a békét az alfa kvadránsban. Ez persze nem mindig könnyű feladat. Találkoznak teljesen eltérő kultúrájú fajokkal akik ellenségesek, de a Csillagflotta csak nagyon ritkán keveredik velük háborúba. Az epizódok inkább a diplomácia győzelméről szólnak, arról hogy hogyan kerüljük el a háborút és hozzuk létre a békét. Rodenberry és a későbbi sorozatok írói így próbálták nevelni a nézőt, leckét adni a jelen kor politikusainak. A Star Trek mindig arról szólt, hogy a jelen kor problémáit a jövőbe helyezve egy lehetséges megoldást kínáljon.  

3.) Sötétség.

Most itt van a legújabb Star Trek sorozat a Discovery ami abszolút szembe megy mindazzal amit Rodenberry megálmodott és amiről az eddigi Star Trek sorozatok szóltak. Egy kifejezetten sötét, veszélyes jövőképet tár elénk. A sötétséget szó szerint kell érteni. A Discovery hídján állandóan félhomály és sötétség van, és ezt még meg is magyarázzák azzal, hogy Lorca kapitány nem bírja a túl erős fényt. Érdekes megfigyelni az eddigi sorozatokat hogyan lettek egyre sötétebbek és erőszakosabbak. Az eredeti sorozat hajója fényárban úszott. A tisztek színes ruhákban flangáltak a hajón. Ez akkoriban részben a színes televíziózás előnyeit próbálta reklámozni. A nyolcvanas években készült The Next Generation hajóján ugyanolyan világosság van, miközben Picard kapitányék felfedeznek, békefenntartanak az alfa kvadránsban. A Deep Space Nine űrállomás már határozottan sötétebb, de erre az a magyarázat hogy az állomást nem a Csilagflotta építette, hanem a kardassziaiak, akiknek olyan a fiziológiájuk hogy a sötét meleg helyeket részesítik előnyben. A következő sorozat főszereplője a Voyager csillaghajó, ami a galaxis túloldalára kerül, elvágva a Csillagflottától.  A hajón már jóval gyengébbek a fények, amivel az állandóan rájuk leselkedő veszélyt is jelképezik. A következő sorozat az Enterprise hídján már határozottan sötét van, és a sötétebb hangulattal egyenlő arányban nő a sorozat erőszakossága is. Szinte minden epizódban ellenséges idegenekkel találkozik a hajó, akikkel rendre csatákba bonyolódnak, majd a sorozat végére egy háborúba is belekeverednek. És most itt van az eddigi legsötétebb sorozat a Discovery aminek az első epizódjának szinte az első jelenetébe kirobbantanak egy az évad végéig elhúzódó háborút a klingonokkal, megalapozva a sorozat lényegét, ami a háborúskodásról a csatáról és az erőszakról szól a felfedezés helyett. Nagyon kellemetlen volt ezt látni.



4.) Háború, erőszak, halál. 

Az első két epizód másról sem szól mint a fézerekről, foton torpedókról, felrobbanó konzolokról, felrobbanó hajókról, sérülésekről, erőszakos halálról, amit ugye mivel ez már modern sorozat minél véresebben kell bemutatni, mert egyrészt a mai néző ingerküszöbe nagyon magas, másrészt úgy gondolják ettől az egész valóságosabbnak tűnik. A sorozat tehát mindjárt egy olyan csatával kezdődik, amiben több mint nyolcezren halnak meg. Érdemes megnézni a The Next Generation első évadját. A sorozatban látható az ultramodern galaxy osztályú csillaghajó az Enterprise D, ami mindenféle modern fegyverrel is fel van szerelve. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de egészen a 16. részig kell várni, mire először kell használniuk a fézereket! És nem azért mert nem volt pénz a vizuális effektusokra. Csata jelenetek nélkül is tudtak érdekes történeteket elmesélni. A Deep Space Nine hét évad alatt sok érdekes sci-fi történet mellett egy konfliktus történetéről szól, ami remekül felépítve az ötödik évad végére csap át nyílt háborúba a dominiummal. Öt évadon keresztül felépített előkészítés. Ezért volt olyan izgalmas, amikor végül kitört a háború. Itt meg majdhogynem az első jelenetben ezzel kezdünk. Nem ugyanaz. Értem én hogy ma már olyan időket élünk hogy bármilyen erőszakot be lehet mutatni egy tévésorozatban, és bármikor meghalhat bármilyen főszereplő, és ez tényleg jó dolog. Úgy értem a klasszikus értelemben vett tévés dramaturgiai szabályok felrugása nagyon jót tett a tévésorozatokkal, kiszámíthatatlanabbak, izgalmasabbak, valósághűbbek lettek. De ami baromira jól működik, és kell is egy Walking Dead-ben, vagy a Trónok harcában, az nem jelenti azt, hogy kötelezően mindenhol alkalmazni kell. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ettől jobb, vagy nézettebb lesz a sorozat. Ha a Star Treket aminek a humanizmusról a felfedezésről, a pozitív jövőképről kéne szólnia erőszakkal és háborúval turbózunk fel, azzal csak azt lehet elérni, hogy meghamisítjuk a franchise eredeti értékeit. És semmi értelme azoknak az érveknek, hogy "Nem ragadhatunk le a múltban, a Star Treket modernizálni kell." "Oké, ez a lassúság régen működött, ma már nem működne." Ez szerintem hülyeség. Ezzel mintha azt mondanánk hogy ma már nem lehet eladni egy sorozatot amiben nincs erőszak vagy háború. Dehogynem! (Lásd pl.: The Orville) Ha erőszakot, és vért akarok látni akkor leülök egy Walking Dead elé, vagy megnézem a The Expanse-t. Ha egy Star Trek sorozat elé ülök le, akkor elgondolkodtató, és érdekes sci-fi történeteket szeretnék látni. Nem fézercsatákat, kínzásokat, elvágott nyakakat, kibelezett csillagflotta tiszteket, meg kannibalizmust. És ez csak néhány az évadban látható halálnemekből, de ezzel még közel sem teljes a lista. Azt hiszem érthető amit mondani akarok.

Néhány pozitív kritika arra mutat rá, hogy nagyon is érthető hogy a Star Trek elment egy ilyen sötét erőszakos, és kétes erkölcsű irányban, hisz az évad éppen arról szól, hogy mi mindent tesznek meg a Csillagflotta tisztek, hogy megvédjék azt az utópiát amiről fent írtam, és hogy ez milyen drámai és izgalmas. Azt mondják hogy így már oké hogy ennyi akció és erőszak került az évadban. De mégsem olyan ez mint a Deep Space Nine egyik legjobb epizódjában. "In The Pale Moonlight", amire szeretnék emlékeztetni mindenkit. Ebben az epizódban Sisko kapitány pont ezen az erkölcsi kérdésen dilemmázik, hogy meddig érdemes lesüllyedni azért hogy megnyerjék a dominium elleni háborút. Sisko csalással, hazugsággal bevonja a háborúba a romulánokat. Senki nem rohangál benne fézerekkel lövöldözve, mégis százszor izgalmasabb mint bármi amit a Discovery évadjában hoznak össze, és valahogy eszünkbe sem jut Sisko etikai érzékét megkérdőjelezni.

5.) Teljesen franchise-idegen dolgok. Utálatos buta karakterek.

Az első két részben szinte csak olyan dolgok történnek amik teljesen idegenek voltak eddig a Star Trek univerzumban. Burnham elsőtiszt találkozik egy klingonnal, és egy köszönés után, ha akaratlanul is de mindjárt megöli, ami csak ürügy a szervezkedő Klingon Birodalomnak hogy belekezdhessenek a háborújúkba. Ilyen sohasem történhetett volna egy korábbi Star Trek soroztban. Ezek után ugyanez az első tiszt arra próbálja rábeszélni a kapitányát, hogy üdvözlés helyett szerinte inkább tüzet kéne nyitni a feltűnő klingon hajóra. A kapitány próbálja elmagyarázni hogy ilyet nem lehet csinálni. A Csillagflotta békefenntartásra, és felfedezésre jött létre, és sohasem lő először! Burnham nem ért egyet ezzel, és egy akkora hülyeséggel érvel mint a ház: miszerint őt a vulkániak nevelték fel, és a vulkániak mesélték nekik, hogy régebben ők csak úgy tudtak szót érteni a klingonokkal, ha üdvözlés helyett rájuk lőttek. Ami nonszensz. A vulkáni azon túl hogy a logikát mindenek előtt tartó faj, van még egy lényeges tulajdonságuk: pacifisták. Nem lövöldöznek senkire, nem harcolnak senkivel, főleg nem köszönés helyett. Nyilván a sorozat készítőinek erről sem volt fogalmuk, mint ahogy sok minden másról sem. És még képesek voltak innen venni az első epizód címét is: "The Vulcan Hello". Na de nem is ez a lényeg. Miután Burnham első tiszt látja hogy az érveivel nem győzte meg a kapitányát, úgy dönt akkor inkább fellázad. Megtámadja a kapitányát, hazudik erről a társainak, átveszi a hajó parancsnokságát, hogy a karrierjét, és az alfa kvadráns békéjét kockára téve, tüzet nyisson a klingon hajóra hogy kipróbálja működik-e az elmélete. Agyrém! És mindez az első részben. És ő lenne a főhős akivel szimpatizálnunk kéne, akit eme lázadásáért, mindjárt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek, ami megint csak egy olyan dolog, ami egyszerűen nem fér bele a Star Trek világképébe, mert nincs olyan hagyományos értelemben vett börtön, meg életfogytiglani ítélet, amit itt próbálnak bemutatni. 

Van még itt jó pár karakter, akit nem hogy nem könnyű szeretni, de kifejezetten utálatosak. A Discovery kapitánya Gabriel Lorca, egy két lábon járó inzultus a Star Trek, és Rodenberry víziójával szemben. Ő ugyanis egy fanatikus G.I. Joe, a háború, a harc, és a klingonok elpusztításának a megszállottja. Meg van róla győződve hogy a Discovery egy csatahajó, amin egy a klingonokat legyőző titkos fegyvert fejlesztenek, ő egy hadvezér, a Csillagflotta tisztek pedig katonák. Katonák! A Csillagflottában nincsenek katonák, és csatahajók. A Csillagflotta humánusan gondolkodó tudósemberekből áll, akik felfedezik a világűr ismeretlen részeit. Lorca viszont valósággal agymossa a legénységét, és minden részben a harci kedvüket próbálja felszítani. Rendszeresen megtagadja az admiralitás parancsait, csak hogy újfent harcolhasson a klingonokkal. Még azt is megteheti, hogy önhatalmúlag kihozza a fél éve a börtönben "raboskodó" Burnham-et, akit mindenki megvet a lázadásáért, és a háború kirobbanásában játszott szerepéért, de Lorca nem. Ő csak azt látja benne, hogy hát ez már megölt egy-két klingont, ez kell nekem, majd jó kis katonát csinálok belőle. Mindez annyira idegen a Star Trek szellemiségétől, hogy azt nem tudom eléggé kihangsúlyozni, és ez még semmi. A Discoveryn egy speciális biohajtóművet fejlesztenek, amivel gyakorlatilag egy szempillantás alatt, az űr bármely részére oda-transzportálhatják a hajót. Csakhogy a hajtómű működtetéséhez, egy ismeretlen, űrlényre van szükség, amit a Discovery be is fogott és fogságban tart. A legénység meg sem próbálja megismerni, nem vizsgálják hogy értelmes életforma e vagy sem, meg sem próbálnak vele kommunikálni, ehelyett tudatosan kínozzák azzal hogy rákötik a hajtóműre. Amikor meg szökni próbál, akkor üldözőbe veszik és lőnek rá. És mindezt az admiralitás jóváhagyásával, úgy hogy egyik tisztnek sem jut eszébe szót emelni ellene. Egyszerűen felfoghatatlan. Hova tűnt a humanizmus? Mi történt az elsődleges irányelvvel?



Írtam hogy kifejezetten utálható karakterek vannak. Van egy taktikai tiszt, egy agymosott katona. Idézek tőle két mondatot: "Nem az a dolgunk hogy megértsük hogyan viselkedik, vagy mit érez. A kapitány azt szeretné tudni, hogyan harcol, és öl!" Hihetetlen ilyen mondatokat hallani egy Star Trek sorozatban, Csillagflotta tiszt szájából. Szóval ez a taktikai tiszt úgy dönt, minden ok nélkül egy kicsit tovább kínozza ezt az idegen lényt azzal, hogy levágja a karmait, majd úgy gondolja jó ötlet lenne kiengedni a cellájából, hisz úgyis van nála fegyver, majd jól lelövi ha támadni akar. Ki is engedi a cellájából, mire a lény simán széttépi, és a tiszt meghal. A néző meg valósággal tapsikol örömében hogy végre meghalt ez a barom. Egész egyszerűen nonszensz az egész. Hogy lehet egy ilyen agyatlan katonából Csillagflotta tiszt? 

Minden epizódban csak sorban jönnek ezek hihetetlen anti-Star Trek húzások, amit egy igazi rajongó minden alkalommal egy arcul köpésnek érez. Itt van még egy: A Discovery találkozik egy világűrben élő óriási űrlénnyel. Az első tiszt jelenti hogy az életjelei instabilak. Lorcát nem érdekli, utasítja a kormányost hogy álljanak tovább. Erre az első tiszt mondja hogy a Csillagflotta szabályai szerint segíteniük kell az élőlénynek. Lorca reakciója: "I don't give a damn. Just get is done!" vagyis "Leszarom. Csak csinálják." Hihetetlen: Egy újabb arcul köpése a Star Trek eszmeiségének.  Az a helyzet hogy láttunk ilyen karaktert egyszer a Voyager egyik epizódjában, az "Equinox" címűben, amiben egy kapitány egy idegen lény szándékos kínzása árán próbálta hazajuttatni a legénységét a delta kvadránsból. Csakhogy abban az epizódban ő volt a "főgonosz" aki el is patkolt az epizód végére. 

Igen. A fenti sorokat Lorca kapitányról a 12. epizód előtt, a nagy fordulat előtt írtam le. Lorca a tükör univerzumból származik, és ez mindent megmagyaráz ugye? Hát nem annyira. És egyáltalán nem könnyebbültem meg tőle, mert eddigre már mérhetetlenül csalódtam az egész sorozatban. Becsapva éreztem magam. Kilenc hónap alatt senkinek nem tűnik fel, hogy Lorca egy agyatlan G.I. Joe? A legénysége simán behódol neki, és még tisztelik is, vakon követik mikor szembe megy minden föderációs értékrenddel. És az a helyzet hogy ezek többségével egyet ért a legénység is. Senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni, de ami még ennél is szörnyűbb: tetteinek nagy részével az admiralitás is egyet ért. Kínozni, és kihasználni egy idegen élőlényt a Csillagflotta céljai érdekében? És ezzel senkinek sincs problémája? A fordulat ráadásul nem is túl eredeti láttunk már hasonlót a Deep Space Nine-ban. 

Az ember egyszerűen nem hiszi el, hogy a hajó legénysége tényleg Csillagflotta tisztekből áll, akik elméletileg válogatott magasan képzett tudósok, és diplomaták. Ott van köztük például egy másik igen gyűlölhető karakter, a pattanásos és vörös hajú Bridget Jones utánzat, aki elméletileg még kadét, de párszor kihangsúlyozzák, hogy ő egyébként nagyon okos. Kiállhatatlan folyton hülyeségekről pofázó alak, aki olyan mint a buta szőke, akit egy B kategóriás romantikus komédiából emeltek volna át. És neki köszönhetünk egy újabb történelmi mérföldkövet a Star Trek sorozatok történelmében. Ő tőle halljuk az első káromkodást Star Trek sorozatban: Azt mondja: "This is fucking cool!" És még örül is magának. És ezt az epizód írói egy poénnak szánták. Mert ugye ilyet már lehet, hisz ez már egy modern sorozat. Míg a klasszikus sorozat azzal írt tévé történelmet hogy az első fajok közötti csók-jelenetet lehetett a képernyőn látni, addig a Discovery lett az első Star Trek sorozat amiben már káromkodást is hallhatunk! 

Az egyik epizódban a legénység egy része bulit tart az étkezdében. Na ennél a résznél megint dobtam egy hátast: A legénység 21. századi hip-hop zenére bulizik, a tisztek minden sarokban egymás ölében smárolnak, mások sör-pongoznak (!) a Bridget Jones hasonmásunk meg csak a bepasizással van elfoglalva. Az egyik trekker barátommal közösen néztük a sorozatot. Ő ennél a résznél sokallt be. Megkért, hogy állítsam le a lejátszást, és neki itt ért véget az egy éve várva várt új sorozat. Meg tudom érteni. De ha már az "okos" kapitányi székre pályázó Tillyről volt szó, ne feledkezzünk meg a kivételesen okos húzásáról, amikor a Kronosz kocsmájában beszív, és majdnem elveszti a rá bízott bombát. Ilyet mond: "Először is, nagyon be vagyok állva, de figyelj csak ide..." Igen, ez aztán tényleg nagy poén.



A teljesen elszúrt utálható karakterek sorát talán ezzel az Ash Tyler-el lehetne folytatni. Fél évig kínozzák egy klingon börtönben, majd egy enyhén szólva hihetetlen, minden tudományos alapot nélkülöző eljárással nem agymossák (ami még hihetőbb lett volna) hanem sebészeti eljárással "belé ültetnek" egy klingon személyiséget, ami persze a legrosszabbkor tör a felszínre. Mikor a hajóorvos kezd rájönni erre, Tyler egy hirtelen mozdulattal kitekeri a nyakát. Ez már megint mi a fene akart lenni? Hogy fordulhat elő ilyesmi egy Star Trek sorozatban? Egy ilyen fordulat simán elmegy a Trónok harcában, mert váratlan és sokkoló fordulat, de könyörgöm ez a Star Trek! És akárhogyan drámázhatnak ezen, egyáltalán nem kedveltetik meg ezzel a karaktert. És hogy akkor már senkit ne hagyjunk ki a karakterek közül, itt van a homoszexuális főgépész, és az ő szerelmi kapcsolata. Hát igen. Semmi bajom nincs azzal ha a homoszexualitás megjelenik a sorozatban, hisz mint írtam a Star Trek pozitív jövőképe a nyitottságról, és a toleranciáról is kell hogy szóljon. De ezt ilyen módon előtérbe tolni... Ez így abszolút nem működött. Valószínű hogy csak azért, mert egyik karaktert sem lehetett különösképpen megkedvelni. Talán még Saru karaktere áll a legközelebb a klasszikus értelemben vett Star Trek karakterekhez.

6.) Klingonok

Már megszoktam hogy a klingonok minden sorozatban és mozifilmben más maszkot kapnak, máshogy néznek ki. Ezt még meg is lehet érteni: más maszkmesterek dolgoznak, jóval nagyobb költségvetésből. Nem az a bajom hogy a jelenlegi maszkmestereknek másmilyen elképzelése volt a klingonokról, hanem az amilyen irányba vitték el a megjelenítésüket. A legósdibb B filmes klisében tudtak csak gondolkodni: A klingonok gonoszak tehát csúnyának félelmetes kell lenniük. Ők az ellenség, és ezt csak ezzel lehet kifejezni. Mintha nem bíztak volna a forgatókönyvírókban. Teljesen túlzásba vitték az maszkokat, de mivel azért annyi pénzük nem volt rá mint egy mozifilmes stábnak, nem tudták megoldani hogy a színészek ténylegesen játszanak, valódi érzelmeket fejezzenek ki benne. Az arcra ragasztott dudorok nagy része nem tudja követni a színész mimikáját, az Andy Serkis féle performance capture-re meg nyilván nem volt pénz. Ennek a tetejére jött az az idióta ötlet, hogy a klingonoknak a hangját is el kell torzítani, hisz ők gonoszok nyilván félelmetes a hangjuk is. A színészeknek esélyük sincs bármit is alakítani ilyen körülmények között. Még megkülönböztetni is alig lehet a karaktereket, ezért olyan dolgokat kellett kitalálni hogy legyen albínó klingon, a másik arcát jelöljük vörös festékkel meg hasonló hülyeségek. A forgatókönyvírók megpróbáltak írni klingon cselekményszálat hogy valami értelmezhető motivációt adjanak az ellenségnek, de enyhén szólva az hogy egyesülni kéne és el kéne pusztítani a Föderációt, nem túl árnyalt motiváció. Ráadásul ennek csak az lett az eredménye, hogy hosszú jeleneteken keresztül azt nézzük hogy nevetséges maszkokban, meg jelmezekben torzított klingon nyelven makognak. Érthető hogy használni akarják a klingon nyelvet, de ezzel a hangtorzítással ez is másképpen hangzik mint ahogy kéne. Az a helyzet, hogy egyik klingon karaktert sem sikerült a legcsekélyebb mértékben sem megkedvelnem. Pedig talán L'rell karakterét akarták volna az évad végére szimpatikussá tenni. De hát nem sikerült.



7.) Science Fiction? - A spóra meghajtó

Sikerült bármilyen klasszikus értelemben vett sci-fi elemet is belecsempészni a sok akció jelenet közé? Nem sokat, de azért nézzük meg ezeket is. Attól nem lesz valami sci-fi hogy űrhajók lézerrel lövöldöznek egymásra, meg földönkívüliek vannak egy történetben. Az csak a keret. Ebben a keretben egy sor különböző műfajú történetet lehet elmesélni: horrort, akciót, vígjátékot, stb. A science fiction műfaji meghatározáson számomra a science szón van a hangsúly. Vagyis olyan tudományos alapokon nyugvó történetekről van szó, amik amúgy a jelen valóságunkban nem fordulhatnak elő. Lássuk mi az amiben újszerűt próbált mutatni a Discovery! Volt e bármi amit felfedeztünk ebben az évadban. Spóra meghajtás. Ez meg vajon mi akar lenni? A warp technológiát sutba dobva egy teljesen új eléggé hihetetlennek hangzó technológiát próbáltak némi értelmetlen technoblablával bemutatni. Idegen bolygóról származó növények amik interdimenzionális spórákat eregetnek, amik átszövik az űrt, meg még a párhuzamos univerzumokat is. Eltranszportálhatjuk vele a hajót bárhova a galaxisban, és mindezt csak egy idegen lény tudja irányítani, ami egyébként szenved tőle? Ezen kívül a halottakkal is tudunk rajta keresztül kommunikálni. Mi van? Van ennek az egésznek vagy csak egy apró kis részletének bármilyen tudományos alapja? Semmi! Éppen ezért nem lehet ezt tudományos fikciónak hívni, hanem csak pusztán fantasynek. Az írók nem igazán törődtek vele, a Csillagflotta nem próbálta kutatni ennek az egésznek az eredetét, a medve állatkáról nem tudunk meg semmit, csak halálra kínozzák. Ha tényleg bárhova el lehet vele jutni az univerzumban megpróbált a Csillagflotta akár csak pár percre is körülnézni a galaxis valamely ismeretlen nagyon távoli zugában? (Ahová még senki nem merészkedett...) Eszükbe sem jutott, hisz csak arra akarták használni hogy klingon hajókkal szembeni taktikai előnyük legyen belőle. De ugye erre nincs is idő, mert az akció meg a háború sokkal fontosabb volt. Felesleges lenne belekötni, és nem is teszem hogy a hajón látható technológiák enyhén szólva nincsenek összhangban a Kirk idejében látható technológiákkal. Ennek muszáj így lennie, mert elég nevetségesen néznének ki a villogó három ajtós szekrény méretű kompjúterek a Discoveryn. Csakhogy ez az egész spóra meghajtó dolog tíz évvel Kirk előtt? Komolyan? Muszáj volt ezt? Azért ez nem kicsit rondít bele a kánonba. Elég csak arra gondolni, hányszor lett volna létfontosságú a Csillagflottának egy ilyen technológia a későbbi években? Például a Voyager esetében. Ha ez a technológia létezett már Kirk idejében, még ha be is tiltották volna, a Voyager évekig tartó hazautazása totál értelmetlenné válik. Ilyen problémák persze nem lennének ha nem akartak volna megint minden különösebb ok nélkül előzménysorozatot csinálni. Miért kell mindig vissza menni az időben? Sohasem értettem. Miért nem ugrunk a 25. században. Ha minden áron új alapokra akarják helyezni a franchiset új idegenekkel, új történetekkel, új technológiákkal, akkor ez lenne a kézenfekvő megoldás.  

8.) Science Fiction? - A tükör univerzum.

A fél évadzáróban úgy tűnik hirtelen leszámoltunk a gonosz klingon vezetéssel, és olyan stratégiai előnyre tett szert a Csillagflotta, amivel a háborút gyorsan be lehet fejezni. Aztán hirtelen egy párhuzamos dimenzióban találjuk magunkat. Párhuzamos dimenzió? Na, akkor végre kapunk valami science fiction-t nem? Hát nem. Ez ugyanis a tükör univerzum, ahol már több alkalommal is jártunk a klasszikus sorozat, és a Deep Space Nine több epizódjában is. Ezek az epizódok általában nem tartoznak a kedvenceim közé. Írói szemszögből egy érdekes dramaturgia fordulat egy fordított univerzumba ellátogatni, ahol mindenki önmaga gonosz ellentétje, de azért könnyen beláthatjuk hogy ez megint csak minden tudományos alapot nélkülöz. A párhuzamos dimenziók elmélete egy létező fizikai elmélet, amiből érdekes történeteket lehet alkotni, de egy ilyen tükör univerzum létezése ahol nyilvánvalóan egy teljesen más történelem zajlott le, de ennek ellenére mindenkinek létezik egy hasonló pozícióban lévő ámde gonosz alteregója enyhén szólva is nagyon valószínűtlen. Ettől függetlenül a Deep Space Nine egyes epizódjait meg lehet bocsátani, és zárójelbe lehet tenni, akárcsak egy holofedélzetes epizódot. Itt viszont több epizódon keresztül bonyolódik a cselekmény amivel csak azt érték el, hogy az amúgy is sötét, erőszakos negatív világból egy még sötétebb még kegyetlenebb világba csöppenjünk, ahol mindenki romlott, rasszista, és élvezetét leli a tömeggyilkosságban. Olyan öncélúan egydimenziósan gonosz itt mindenki mint valami ötvenes évekbeli sci-fi-ben kb. pont annyi motivációval mint Paris holofedélzeti programjában Chaoticának. Motivációk nélkül. Ez nem sci-fi, ez már megint fantasy.



Itt találkozhatunk a terránok császárnőjével, aki véletlenül Georgiou kapitány alteregója. Nyilvánvalóan ő az összes terrán közül a leggonoszabb, egy igazi tömeggyilkos, aki semmitől sem riad vissza, aki még olyan ízléstelenségre is képes, hogy egy halott kelpient etet meg Burnham-el. Ő volna az okos tudományos tiszt, aki képtelen felfogni, hogy ez a császárnő bizony nem azonos az ő halott kapitányával, és hát megsajnálja. A csata hevében simán lelő néhány terránt, de hát hogy megmentse az életét, a császárnőt inkább áthozza a prime univerzumba, a megtestesült gonosz tömeggyilkost, mert hátha megjavul majd. Egyszerűen nevetséges. Burnham-et annak idején életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a lázadásáért. Az ember azt gondolná, hogy akkor a Csillagflotta valami hasonló büntetést szab ki a gonosz császárnőre, de lássatok csodát: inkább szabadon engedik, és majdnem még egy hajót is raknak a segge alá, hogy menjen és segítsen már legyőzni a klingonokat. Sok teljesen franchise idegen, és nagyon bántó dolgot soroltam már fel, de mind közül talán az a leg hihetetlenebb hogy a Csillagflotta admiralitása simán jóváhagyja Georgiou tervét miszerint fel kéne robbantani az egész Kronoszt, a klingon főbolygót. Hogy a francba lehet ilyet kitalálni egy Star Trek sorozatban? A Csillagflotta felső vezetése jóvá hagy egy tömeges népirtást? Mi a francra gondolhattak ilyenkor az írók? 

9.) Bugyuta befejezés

Burnham és a Discovery legénységének persze megszólal a lelkiismerete, és próbálnak egy békés megoldást találni a konfliktusra, ami azért baromira izzadtság szagú, és elég nagy hülyeség. Szóval beledobnak egy bombát a Kronosz barlangrendszerébe, ami felrobbanthatja az egész bolygót. Ehhez a bombához van egy távirányító amit odaadnak a száműzött klingon L'rell kezébe, hogy akkor ennek segítségével békítse meg a klingonokat. L'rell hirtelen már nem akarja elpusztítani a Föderációt, pedig ha nem tesz semmit akkor a Földet mint tudjuk legyőzték volna a klingonok. Helyette elmegy a klingon tanács elé, és tart egy beszédet aminek az a lényege, hogy hát hiba volt megtámadni a Föderációt, és az elpusztítására törni, mert így bizony elveszítették önmagukat a klingonok. A bomba távvezérlőjét lóbálva a kezében közli hogy akkor most egyesülünk, én leszek az új főnök, mert ha nem akkor felrobbantom az egész bolygót. Majd ezek után mond még néhány szót a becsületről. A becsületről! Hát azért ez már tényleg röhejes. Kell elemeznem hogy miért? L'rell egy nappal korábban még tök jónak látta hogy a klingonok lerohanják a Földet, most meg azzal fenyegetőzik hogy inkább felrobbantja a saját szülőbolygóját ha a klingonok nem teszik le a fegyvert a Föderáció ellen? A klingonoknak eszükbe sem jut megkeresni majd a bombát a barlangban? Vagy eszükbe sem jut majd fejbekólint L'rell-t és elvenni tőle a távirányítót? Komolyan mondom egy rajzfilmben nincs ekkora logikai bukfenc. És kész. Ezzel le is zárták a klingon háborút. Vicces volt olvasni hogy azok akik amúgy odavoltak az új Star Trek akciódús csatajeleneteiért, azok most mekkorát csalódtak a befejezéstől. Mintha az írók érzékeltetni akartak volna valamit az eredeti Star Trek szellemiségéből, hogy a konfliktusokat diplomáciával is fel lehet oldani, csakhogy ez nem diplomácia. Egy pillanat alatt beköszönt a béke, és az évadot Burnham egy totál értelmetlen giccses nagybeszéddel zárja, amiben közli, hogy hát igen most háború volt, és csináltunk sok erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgot, de most már itt a béke és ezután minden frankó lesz, és most már tényleg új világokat fogunk felfedezni! Becsszó! És persze mindenki meghatódik. Mintha az írók pont az olyan rajongóktól próbálnának bocsánatot kérni az évadért mint amilyen én is vagyok, és magyaráznák a bizonyítványukat, hogy hát kellett ez a háború, mert milyen érdekes volt már, hogyan küzdenek azért a világért a Csillagflotta tisztek, amit én itt hiányoltam. És végül kapok egy ígéretet hogy ezentúl már minden más lesz! Csakhogy az a helyzet hogy én ezt már nem veszem be! Hisz ez a gárda pont azt bizonyította be, hogy csak így tudja elképzelni a modernizált Star Trek-et. Az Enterprise megjelenése a végén tényleg izgalmas, de bármiben le merném fogadni hogy a következő évad is valami gonosz idegenekkel való háborúzásról fog szólni! Mert nehogy már új világokat fedezzünk fel. Az túl unalmas!



10.) Mire gondolhattak az írók?

Amikor a CBS 2015 novemberében bejelentette hogy jön az új sorozat, azt írták hogy új karaktereket, és világokat fognak bemutatni, miközben a sorozat hű marad a Star Trek alapvető értékeihez, amik 1966 óta változatlanok. Ez persze csak reklámszöveg volt. De hogyan gondolkodhattak az írószobában? Nem nehéz kitalálni. Az első amit kigondoltak: "- Kell egy háború! Erről fog szólni az első évad!" "- Ez remek ötlet, de kivel háborúzzon a Csillagflotta?" "- Hát ez könnyű! Melyik faj a franchise emblematikus gonosztevője? A klingonok!" "- Oké, de a kánon szerint a Föderáció már békét kötött a klingonokkal!" "- Annyi baj legyen, akkor majd előzmény sorozat lesz!" És ez alapján dőlt el, hogy előzmény sorozatot kell csinálni, mert mindenáron klingonokkal háborúzó Csillagflottáról akarták forgatni az első évadot. Ebben az a legszomorúbb, hogy már az alapgondolat is rossz volt. Bryan Fuller pedig ott volt a Voyager író csapatában, és írt is néhány remek epizódot a hatodik, és hetedik évadban, de a Discoveryhez nem sokat adott hozzá. Az írószobát helyettük olyan Star Trek, és sci-fi szűz kezdőkkel töltötték fel mint Sean Cochran és Kemp Powers. Ők pedig nyilván nem tudtak, és nem is akartak ellenállni a CBS és Alex Kurtzman nyomásának hogy márpedig ide pörgős akciódús háborús epizódok kellenek, mert különben a kutya sem fogja nézni! A CBS egyszerűen nem bízott a Star Trek, és a sci-fi műfaj rajongóiban. Megint ott vagyunk mint 1965-ben mikor Rodenberrynek visszadobták az első pilot filmet, hogy túl lassú és intellektuális. Ez a baj tévétársaságok által gyártott sorozatokkal, hogy a tévés producereknek csak a nézettség és a reklámbevétel számít, és azt hiszik, mivel ők adják a pénzt, azt is el tudják dönteni hogy mit fognak szeretni a nézők, és mit nem. És ha valami mégsem jön be, akkor minden szívfájdalom nélkül akár évad közben is elkaszálják, amint esni kezd a nézettség. Ezért sokkal jobbak manapság a websorozatok. Ott az alkotógárda sokkal nagyobb szabadságot kap, és ott a sorozat sorsásról nem a napi nézettségek alapján döntenek. Így nagyon sok remek kísérletező műfajú sorozat készülhetett el, köztük olyan ízig vérig sci-fi sorozatok mint például a Black Mirror. A Black Mirror pedig mára egy igazi sci-fi jelenséggé vált, amit mindenki néz, és mindenki beszél róla! 

Összefoglalva az igen hosszúra sikerült gondolatmenetemet sajnos azt kell hogy mondjam a Discovery nem Star Trek sorozat. Olyan távolra kerültek az eredeti koncepciótól, hogy alig lehet ráismerni. Igen, űrhajókat látunk, klingonokra emlékeztető idegenekkel, meg transzportálással, de ez már nem az a sorozat amit megszerettünk a 90-es években. És ha már ez a helyzet, meg lehet próbálni elvonatkoztatni a Star Trek jelzőtől, és úgy tekinteni rá mintha nem tartozna a franchise-hoz. Én megpróbáltam. Mi marad akkor? Egy közepesen izgalmas, ismerős dramaturgiai elemeket kombináló akció sorozat, amit egyszer oké megnézni, de nem fogjuk remegve várni a következő évadot. De mint Star Trek rajongónak akkor is nagyon fáj hogy egy újabb lehetőséget baltáztak el, mikor minden idők legjobb és legnagyobb sci-fi sorozatát támaszthatták volna fel. Bárcsak a Netflix vagy az HBO csinálta volna meg!  


The Orville 

Amikor megnéztem az előzetest, és feltűnt Seth Macfarlane én is arra számítottam mint a legtöbben hogy ez egy tipikus Macfarlane poénokkal operáló Star Trek paródia sorozat lesz. Így is ültem neki, de ahogy a Discoverynél, itt is csalódnom kellett, csakhogy pozitívan. Amilyen kiábrándítóak voltak a Discovery epizódjai pont annyira üdítő volt nézi az Orville epizódjait. Párhuzamosan pörgettem le a két évadot két héten belül. Olvastam valahol Macfarlane nyilatkozatát, amiben azt mondta, hogy régi vágya volt megcsinálni ezt a sorozatot, mivel hogy ő nagy Star Trek rajongó, és igazából nem paródiának hanem tisztelgésnek szánja ezt a produkciót. Ha ezt nem is mondja akkor is átjött volna ez. Elképesztő hogy minden apróságra odafigyeltek, és nem csak olyan egyértelmű dolgokra gondolok, hogy főcím és a zenéje egy az egyben a Voyagert idézi, vagy hogy nagyon hasonlítanak a díszletek, és a maszkok. Hanem a történetekre, és az egésznek a hangulatára. Egész egyszerűen elképesztő hogy minden amiről a Discovery alkotói úgy döntöttek hogy ósdi klisék, és nem valók egy új modern Star Trek sorozatban, mert az ma már nem működne mert nem érdekel senkit, az itt mind megtalálható. Sokan leírták már de én is le fogom írni mert ez az igazság: Az Orville Star Trek-ebb a Star Trek-nél. Ahogy néztem teljesen megfeledkeztem magamról. A hangulata olyan volt, mintha elveszett Star Trek epizódokat néztem volna, és még az sem zökkentett ki, hogy a Föderáció helyett Szövetséget emlegetnek, a térhajtómű helyett meg kvantum hajtóművet. Öröm volt látni hogy végre nem az akcióra, és csatákra koncentrálnak hanem a sci-fi történetekre, és nem a poénokra. Pedig azt gondoltam volna, hogy két percenként szállítanak valami ordernáré poént, pedig nem. A humor a háttérben marad. Tökéletesen bemérték a sci-fi és humor közti arányt.



Ha valaki elolvasta fenti hosszú irásomat a Discoveryről, és mégsem értette meg hogy mi az amit hiányolok az új Star Trek sorozatból, annak azt tudom mondani hogy pontosan azt, ami megvan az Orville-ban! A történetek valódi sci-fi történetek, és az a legjobb benne, hogy pontosan olyan mintha újra és továbbgondolták volna a legjobb Star Trek epizódokat. Mert mindegyik történetnek ott van az alapja valamelyik Star Trek sorozatban. Nem arról van szó, hogy egyszerűen remake-et csinálnak belőle, hanem tovább gondolják, újra értelmezik. Talán a legjobban az évadzáró epizód tetszett  amiben pont a kedvenc Voyager epizódomat gondolták újra. Számomra ez az egyik legizgalmasabb téma a korai kapcsolatfelvétel, a kulturális szennyeződés kérdése, és ezt nagyszerűen mutatták be. Az összes többi epizódhoz fel tudnám sorolni hogy melyik korábbi Star Trek epizód volt a kiindulási alap. A Discovery gyűlölt karaktereivel szemben az itt látható karaktereket úgy mutatják be, hogy azonnal megkedveltem őket, és nagyszerűen működnek ők is. Kivétel nélkül egy korábbi Star Trek karakterre emlékeztetnek. A legjobban talán Bortus tetszik, akinek ugyanúgy nincs humorérzéke mint Worfnak, és szinte minden megszólalásán nagyon jókat mulattam mint ahogy Worfnál is.  

Azt hiszem sok mindent elmond az, hogy míg a Discovery írógárdája csupa Star Trek-szűz kezdőkből állt, addig az Orville stábjának több mint felét korábbi Star Trek sorozatokból szerződtették le. Producerek, írók, rendezők. Nagyon örülök hogy egy időben készült a Discoveryvel mert valahogy ad egy kis megnyugvást hogy azok az értékek, amikről fentebb írtam nem vesztek ki a mai televíziós sorozatokból. És nem tudom eléggé hangsúlyozni hogy ez a sorozat a megcáfolhatatlan bizonyíték, amit a Discovery alkotói, és a CBS orra alá lehet dörgölni, hogy igenis a Star Trek klasszikus formulája még ma is működik! És nézettségben kb. pont ugyanazt hozta mindkét sorozat, ráadásul az Orville imdb értékelés még jobb is! Jellemző hogy a kritikusok, akik nem akarnak és nem is tudnak trekker szemmel bírálni, az Orville-t lehúzták, mert hát nem azt az ordenáré Macfarlane vígjátékot kapták amit elvártak, a Discoveryről meg többnyire pozitívan írtak mert hát szerintük így kell kinéznie egy 21. századi Star Trek sorozatnak. Mintha tudnák hogyan nézett ki az elmúlt évtizedekben.  

Köszönöm, ha végig olvastál! Szívesen fogadom a véleményeket, még akkor is ha nem egyezik az enyémmel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése