Igen, kicsit megkésve, de úgy gondoltam, mégis írnom kéne egy pár sort az első ejtőernyős tandemugrásomról, ami azért mégiscsak nagy és meghatározó élmény volt. Egyáltalán nem bántam meg a nem kevés ráfordított pénzt, mert azon túl hogy ezt már senki nem veheti el tőlem, egy szupcsi kis filmen is meg lett örökítve, amit most megosztok veletek.
Hogy honnan jött ez az egész? A videóban azt mondom hogy húsz éve erre készülök. A valóság viszont az, hogy valahogy mindig vágytam erre, amióta csak tudom hogy mit jelent az hogy ejtőernyős ugrás. Én tényleg ilyen extrém gyerek lennék? Nem tudom. Én soha nem féltem a magasságtól, nem is értem mi lehet sok embernél ez a tériszony izé. Mindig vágytam arra hogy magas dolgokra másszak fel, és lenézzek hogy onnan milyen a kilátás, legyen ez egy felhőkarcoló, vagy kilátó, vagy valamilyen hegy. Ugyanígy vagyok a repüléssel, ami szerintem egy marha izgalmas dolog. Ehhez valahogy kapcsolódik, a sebesség és a zuhanás megtapasztalásának vágya. Mint minden ember, én is álmodok néha repülésről, és riadtam már arra fel hogy zuhanok. Mindig tudtam, hogy ezt feltétlenül meg szeretném tapasztalni a valóságban is. Tisztán emlékszem rá, hogy már gyerekkoromban mindig azzal kérkedtem, hogy ha egyszer lesz lehetőségem, én biztos ejtőernyőzni fogok, mert hát micsoda hatalmas érzés lehet, hogy több ezer méterről elképesztő sebességgel zuhansz a föld felé. Családtagjaim ezt persze mindig megmosolyogták, és gyerekes nagyszájúságnak tartották, nem sejtették, hogy én már akkor is tök komolyan gondoltam.
Az első megvalósítható cél a bungee jumping volt. Ez persze nem hasonlítható az ejtőernyőzéshez, de erről is kell írnom egy pár sort. Mikor első alkalommal látogattam el a Sziget fesztiválra, az első ugrásomat majdnem annyira vártam mint magát a fesztivált. Persze izgultam előtte, de ez nem azt jelentette hogy féltem volna tőle, hanem éppen ellenkezőleg, alig vártam hogy megtapasztaljak valami újat. Az ember kivárja a sorát, majd felkötik rá a gumikötelet, és a daru felvisz 60 vagy éppen 80 méter magasra. Tök jó körülnézni, belátni az egész fesztivált, de aztán kikapcsolják a biztosító kötelet, és azt mondják: "Ugorhatsz!" "Biztos?" - kérdezel vissza, és az ugrás előtti pár másodpercben ahogy lenézel, hirtelen átfut az agyadban, hogy biztos ezt akarom én? Ez tiszta őrültség... :) És talán itt, ebben az egy-két másodpercben érzek csak félelmet, de azt hiszem ez azért egészséges és jó. Aztán persze leugrok, és akkor valami egészen mást tapasztalok meg, és ez a lényeg! Hiába tudod hogy rajtad van a gumikötél, és nem lehet semmi bajod, az elméd a zuhanás közben valahogy mégis átéli azt, amit sohasem szabadna megtapasztalnod: A halálfélelmet! Azt hogy mit érez egy ember a biztos halál előtt zuhanás közben. A bungee jumping feltalálása előtt ilyenre nem volt lehetőség. Ilyesmi lehet az amikor a klinikai halál állapotából rángatnak vissza egy embert, és olyan élményekről tud beszámolni, amit elméletileg nem szabadna tudni elmesélnie... De ez nagyon izgalmas! :) Aztán a kötél megfog, és visszaránt, és attól a pillanattól kezdve egy egészen más típusú érzés lesz rajtam úrrá: az eufória! Egy kicsit megtapasztalom a repülés, a lebegés érzését, és csak azt tudom kiáltani hogy "Juppíííí!" :) Az egész testemet elönti az adrenalin, és legalább 15 percig nem lehet letörölni a vigyort a képemről. Nagyon szuper! Számos alkalommal megismételtem már, nézzétek meg a negyedik ugrásomról készült videofelvételt! :)
Imádom a repülést is. Néhány alkalommal utaztam már utasszállító repülőgépen, és nem győztem betelni a kilátással. Fantasztikus belátni a fél országot, a Balatont, vagy éppen szülővárosomat Lentit tizenegyezer méter magasságból, aztán az egzotikus tengerpartokat, hegyeket, vagy éppen a végeláthatatlan atlanti óceánt. Éjszaka a közvilágításnak köszönhetően szépen kirajzolódnak a városok úthálózatai, még a legkisebb falvakban is! Ha volt rá lehetőségem mindig kihasználtam a sétarepüléseket is. Repültem már helikopterrel Lenti felett, és egyszer megnézhettem egy MI-8-as helikoptert is belülről! Keresztapám ugyanis ilyennel repült, és emlékszem hogy mindig marhára irigyeltem ezért, de főleg azért, hogy ő már kipróbálhatta az ejtőernyőzést is. :) Biztos voltam benne, hogy egyszer majd eljön az én napom is! 1-2 éve kezdtem el komolyabban nézegetni az internetet, és meglepődtem azon, hogy egyre több tandemugrással foglalkozó csapat hirdeti jobbnál jobb szolgáltatását. Elolvastam minden tudnivalót, marhára tetszettek a demóvideók, és rájöttem hogy a szolgáltatás egy komoly része az is, hogyan és milyen minőségben örökítik meg az újdonsült ugrók álmának beteljesülését. Ez persze nekem is nagyon fontos volt. De ami még ennél is fontosabb volt, hogy a lehető legnagyobb magasságból ugorhassak, hogy minél hosszabb ideig tapasztalhassam meg a zuhanás érzését. Az elérhető legnagyobb magasság jelenleg 4000 méter. Én nagyon szívesen ugrottam volna még ennél sokkal magasabbról is, de ahhoz állítólag különleges engedélyek kellenek. Szóval nem volt mindegy, hogy melyik csapatot, és melyik repülőteret választom, mert nem mindenhol van lehetőség a 4000 méteres ugrásra. Nyilván az alföldre nem utaztam volna el egy ugrás miatt, de örömmel láttam, hogy Székesfehérvár, és Siófok közelében is van erre lehetőségem. Bármikor készen lettem volna az ugrásra, de valahogy csak halogattam az utazást, egészen mostanáig.
Idén ugyanis Balatonföldváron töltöttem egy hetet, és hát mégis mikor csináljam meg, ha nem most? A Siófok melletti Balatonkiliti repülőtér bringaközelségben volt, és itt lehetett is 4000 méterről ugrani. Két három csapat ajánlatát néztem meg alaposabban, és beszéltem is velük. Az egyik csapat, profin megvágott HD videókkal, Blu-Ray-re kiírt filmmel, és DSLR géppel készült fotókkal kecsegtetett, de marha sokat kértek a videó szerkesztéséért. A másik (helyi) csapat viszont szimpatikusabb volt. A balatonkiliti repülőtéren van egy MI-8-as helikopter, amit csak ejtőernyős ugrálásra használnak. Egy ilyen 29 fős helikopter sokkal kényelmesebb mint egy 1-2 két üléses Cessna, amiben szoroskodni kell, és az ember megér kikászálódni belőle ugrás előtt. Állítólag ez egész Európában egyedülálló, hogy ilyenből lehet ugrálni. Szóval ezt a csapatatot választottam és nem bántam meg. A videók nem HD-ban készültek, a képek nem DSLR géppel lettek készítve, hanem a videóból lettek kivágva, Blu-Ray helyett DVD-t kaptam, de a felvételek és a vágás így is tök szuper lett! Főleg úgy, hogy a zenéket én válogattam hozzá, amire bizony nagyon büszke is vagyok, mert egyrészt kicsit tükrözik a zenei ízlésemet, másrészt úgy gondolom nagyon jól passzoló kis számokat sikerült találnom! Mindenki más kemény rockot vág a videója alá, de az annyira nem én vagyok... :) Szóval a fullos csomagot kértem! Ez magában foglalta a 4000 méteres tandemugrást, két kameraállásból megörökítve. Egyrészt a tandempilótám kezén volt egy nagy látószögű akciókamera, ami végig filmezte az arcomat, és a tájat, valamint volt egy külső légi operatőr, aki csak azért ugrott velem, hogy engem filmezzen, a felkészüléstől a földetérésig! Az ár persze tartalmazta a videó megvágását, és DVD-re történő kiírását, meg kb 200 fotót. Tudom, hogy mindenki arra kíváncsi hogy ez így mennyi volt. A hetvenezer forintot közelítette meg. Egy sima ugrás felvétel nélkül negyvenezer forint. Egy szóló ugrás (persze ha már van ejtőernyős képesítésed) már megvan húszezer forint körül. Szóval egyeztettem egy hétvégi időpontot, és lelkiekben készültem az egészre. Senkinek sem szóltam a tervemről, főleg a családnak nem, mert halálra izgulták volna magukat. :)
Július 14-én vasárnap délután a földvári szállás elfoglalása nem éppen zökkenőmentesen zajlott, és így már nem volt idő bringázni, autóval kellett kimennünk a repülőtérre, hogy a megbeszélt négy órára odaérjek. Elsőre nem pont az a látvány fogadott a hangárban mint amire számítottam. A leendő tandempilótám, békésen szunyókált, az ernyőjén. Mondtam ki vagyok, miért jöttem, mire ő: "Ja jó, majd mindjárt jön az Edit és felveszi az adataidat..." és szunyókált tovább. :) Innentől viszont jobban mentek a dolgok. Mindenki barátságos volt, és összességében véve is nagyon családias volt a hangulat. A videómban is szerepel például a tandempilótám kislánya, aki aranyos volt, ahogy szinte bálványozta az ő hős ejtőernyős apukáját... :) Szóval nem telt bele sok perc, és már fel is vehettem az ejtőernyős overált, megmutattak egy 3 perces oktatóvideót, és mindenki elmondta egy csomószor mire kell figyeljek, hogy tartsam a lábam, kezem meg a fejem. Kész is lettem, és mehettem a büfébe ahol egyet ittunk, és vártunk a sorunkra. Az előző csapat éppen akkor ereszkedett le, a helikopter pedig tankolás után szállhatott csak fel újra. Nem sokkal később miután tandempilótám felébredt, bemutatkozott, és segített felvenni a szűkséges hevedereket, még egyszer elmondta hogy mire kell figyeljek. Közben megérkezett a légi operatőröm is, aki már interjúkat csinált velem. Beöltözve vártuk a jelet, hogy megközelítsük a helikoptert. Közben a velünk ugró külföldi csapat felkészülését hallgattam. Ők már profi ugrók voltak, és sisakkamerákkal készültek megörökíteni a szabadesés közben alkotott formációikat. A helikopter belseje kellemes meglepetés volt. Teljességgel az ejtőernyős ugrásra volt felkészítve, ezért többek között hátsó ajtaja egyáltalán nem volt. Ezért az 5-6 perces felszállás is izgalmasabb volt így, ahogy a szél már borzolta a hajamat, és fokozatosan egyre hűvösebb lett. Ezek a srácok meg még csak be sem kötötték magukat, úgy lógatták ki a lábukat 3-4000 méteres magasságban is. Kezdett emelkedni az adrenalin szintem. És itt még egyszer leszögezném: Nem a félelemtől, hanem az izgalomtól. Közben alattunk a Balaton csodás panorámájában gyönyörködhettünk. Egy két felhőt elhagyva megérkeztünk 4000 méterre. Előtte persze pár perccel összekapcsolódtunk a pilótámmal.
Az előttem lévő emberek szépen sorban kiugráltak a gépből, és mi egyre közelebb értünk az ajtóhoz. A légi operatőröm háttal közelített a nyílás felé, hogy minden egyes mozzanatomat filmezze. Mikor megérkeztünk, ösztönösen lefelé kellett néznem, a mélységet ami alattam van. Teljesen megfeledkeztem arról mit is kell csinálnom: Lábat felhúzni, de mégis hogy húzzam fel mindkét lábam? Elfelejtettem hogy rá vagyok kötve egy másik emberre, és emeljem fel a fejem, de én nekem nagyon lefelé kellett néznem. Végülis ennyi kis baki belefér az első alkalomba. :) Szóval felrántotta a fejem, és ugrottunk. Az első egy-két bukfencnél még nem gyorsultunk annyira fel, így tudtam kiáltani egy "Yuppíí"-t vagy valami ilyesmit, de aztán kinyílt a stabilizáló ernyő, és szépen szabályosan hassal lefelé kezdtünk zuhanni egyre gyorsabban. Elképzeltem már párszor hogy milyen lesz, de ez mégis minden képzeletemet felülmúlta. Az óriási menetszél miatt alig tudtam becsukni a szám, és a zaj is nagyon erős volt. Érdekes hogy itt abszolút nem jelentkezett az a halálfélelem amit a bungee jumping közben éreztem. Ez egy teljesen új, ismeretlen, nagyon extrém közeg volt amibe kerültem, és amit nagyon élveztem annak ellenére, hogy alig tudtam magamról. Valahogy kevés részletet tudtam megfigyelni. Láttam magam alatt a Balatont, láttam hogy ott repül mellettünk a légi operatőröm, akinek próbáltam jelezni valamit az ujjammal, de azt már nem érzékeltem, hogy hogyan mozgunk a levegőben, és hogy éppen teszünk egy fordulatot. Ebből a magasságból azt is alig érzékelni, hogy a föld egyre gyorsulva közeledik feléd. Mindenesetre 1500 méteren nyílt az ernyő, az operatőröm meg kb 1000 méteren nyitott, hogy a földet érésemet is le tudja filmezni.
A nyitás pillanata volt az egyik legemlékezetesebb az egészben. Nem igazán éreztem a rántó hatást, pedig biztos volt, hisz mégis csak 240 km/órás sebességről lassultam kb 20-ra 1-2 másodperc alatt. De ezt egyáltalán nem éreztem. Az extrém zaj viszont hirtelen megszűnt, és csend lett. Az ernyő kitágulása hallatszott még egy-két másodpercig, de aztán egyszer csak ott lógtam a semmiben, 1500 méteres magasságban, és körülöttem a csodás panoráma, alattam Siófok, és még csak a madarak sem csiripeltek. :) Szuper volt, akármeddig el tudtam volna így időzni, de közben ereszkedtünk, és át kellett vennem az ernyő irányítását. Tettem egy jobbra fordulatot, majd egy balra fordulatot, hogy jobban körül tudjak nézni. Mint kiderült, az ernyővel nem csak ilyen finom mozdulatokat lehet végezni, ha jobban meghúzza az ember, akkor szinte vízszintes helyzetbe kerülünk, és felgyorsulva repülünk... És ez nagyon állat! Ez tényleg olyan érzés mint a repülés, Superman-nek érezhettem magam! Így meg is ismételtük még párszor, mígnem elértük a 4-500 méteres magasságot, ahol visszaadtam az ernyő irányítását, hogy pontosan oda landoljunk, ahol a már földet ért légi operatőröm várt. Fura, de a földet érés 4000 méter zuhanás után, kb olyan, mintha lelépnél egy lépcsőfokot. Ahogy a videón is látszik, nem voltam teljesen magamnál, és furcsa módon szomjúságot éreztem. Azt hogy most gyorsan innom kell valamit. Szerencsére a Bandi, meg a Pityu pont egy sörrel vártak a büfében, úgyhogy azt gyorsan le is húztam! Ezután rendeztem az anyagiakat, és az átöltözés közben megismertem a Zsuzsit, aki majd a videómat fogja vágni. El küldtem neki a zenéket amiket a videóhoz gondoltam ki, és adtam neki egy-két instrukciót. Kicsit sajnálom hogy nem HD-ban kaphattam meg, de maga a filmecske szerintem így is jó lett! Nézzétek meg! :)
Szóval túl vagyok az első tandemen. De mit lehet ezek után kezdeni, ha az ember beteljesíti egy ilyen régi álmát? Újakat kell kitalálni! Persze amint földet értem rögtön tudtam hogy lesz még ennek folytatása, de aztán gondolkoztam. Jó ez a tandemugrás nagyon, de azért mégis van egy hibája: akár hogy is nézem, ez mégis csak egy passzív dolog. Rá vagyok kötve egy ejtőernyősre, és nem kell csinálnom semmit az ég világon, csak hassal lefelé zuhanni. Én nem ezt akarom. Én egyedül szeretnék ugrani, és össze vissza röpködni zuhanás közben, szabadon ahogy azok a srácok akik előttem ugrottak. De mégis mi kell ehhez? Egy ejtőernyős igazolvány, vagy jogosítvány, mindegy minek nevezzük. Az egészben az a legszebb hogy az AFF (Accelerted Free Fall) képzést, akár egy hosszú hétvége alatt meg lehet szerezni! Itt egy kis elméleti oktatás után egyből jönnek az oktató ugrások, összesen tizenkettő! Egy kötéllel vagyok hozzákötve eleinte két oktatóhoz, és fokozatosan egyre több mozdulatot tanítanak meg zuhanás közben, egyre kevesebb segítséggel. A végén már önállóan ugrok, és ha az is meg az ereszkedés is jól sikerült, akkor kapok egy igazolványt, és ez onnantól kezdve bárhol a világon feljogosít arra, hogy önállóan ejtőernyőzzek! Hát van e ennél királyabb dolog? Nem hiszem... :) Úgyhogy azt kell hogy mondjam most ez lett a következő cél. És ez a cél nem is olyan megvalósíthatatlan. Az egész képzés összesen 325.000 forintba kerül. Egy nyaralás ára. De ezt nem muszáj egyszerre kifizetni, a különböző szinteket, akár fél éven belül is meg lehet csinálni. És azt hiszem ez nem okozna gondot. Amin viszont meglepődtem: a felszerelés nagyon drága. Egy siklóernyő kb annyiba kerül mint egy használt autó, 400.000 forintnál kezdődnek... De ha ez is megvan, akkor onnantól már viszonylag olcsón ugrálhatok kedvemre, akár Dubai-ba is! :) Kb így:
Az első megvalósítható cél a bungee jumping volt. Ez persze nem hasonlítható az ejtőernyőzéshez, de erről is kell írnom egy pár sort. Mikor első alkalommal látogattam el a Sziget fesztiválra, az első ugrásomat majdnem annyira vártam mint magát a fesztivált. Persze izgultam előtte, de ez nem azt jelentette hogy féltem volna tőle, hanem éppen ellenkezőleg, alig vártam hogy megtapasztaljak valami újat. Az ember kivárja a sorát, majd felkötik rá a gumikötelet, és a daru felvisz 60 vagy éppen 80 méter magasra. Tök jó körülnézni, belátni az egész fesztivált, de aztán kikapcsolják a biztosító kötelet, és azt mondják: "Ugorhatsz!" "Biztos?" - kérdezel vissza, és az ugrás előtti pár másodpercben ahogy lenézel, hirtelen átfut az agyadban, hogy biztos ezt akarom én? Ez tiszta őrültség... :) És talán itt, ebben az egy-két másodpercben érzek csak félelmet, de azt hiszem ez azért egészséges és jó. Aztán persze leugrok, és akkor valami egészen mást tapasztalok meg, és ez a lényeg! Hiába tudod hogy rajtad van a gumikötél, és nem lehet semmi bajod, az elméd a zuhanás közben valahogy mégis átéli azt, amit sohasem szabadna megtapasztalnod: A halálfélelmet! Azt hogy mit érez egy ember a biztos halál előtt zuhanás közben. A bungee jumping feltalálása előtt ilyenre nem volt lehetőség. Ilyesmi lehet az amikor a klinikai halál állapotából rángatnak vissza egy embert, és olyan élményekről tud beszámolni, amit elméletileg nem szabadna tudni elmesélnie... De ez nagyon izgalmas! :) Aztán a kötél megfog, és visszaránt, és attól a pillanattól kezdve egy egészen más típusú érzés lesz rajtam úrrá: az eufória! Egy kicsit megtapasztalom a repülés, a lebegés érzését, és csak azt tudom kiáltani hogy "Juppíííí!" :) Az egész testemet elönti az adrenalin, és legalább 15 percig nem lehet letörölni a vigyort a képemről. Nagyon szuper! Számos alkalommal megismételtem már, nézzétek meg a negyedik ugrásomról készült videofelvételt! :)
Imádom a repülést is. Néhány alkalommal utaztam már utasszállító repülőgépen, és nem győztem betelni a kilátással. Fantasztikus belátni a fél országot, a Balatont, vagy éppen szülővárosomat Lentit tizenegyezer méter magasságból, aztán az egzotikus tengerpartokat, hegyeket, vagy éppen a végeláthatatlan atlanti óceánt. Éjszaka a közvilágításnak köszönhetően szépen kirajzolódnak a városok úthálózatai, még a legkisebb falvakban is! Ha volt rá lehetőségem mindig kihasználtam a sétarepüléseket is. Repültem már helikopterrel Lenti felett, és egyszer megnézhettem egy MI-8-as helikoptert is belülről! Keresztapám ugyanis ilyennel repült, és emlékszem hogy mindig marhára irigyeltem ezért, de főleg azért, hogy ő már kipróbálhatta az ejtőernyőzést is. :) Biztos voltam benne, hogy egyszer majd eljön az én napom is! 1-2 éve kezdtem el komolyabban nézegetni az internetet, és meglepődtem azon, hogy egyre több tandemugrással foglalkozó csapat hirdeti jobbnál jobb szolgáltatását. Elolvastam minden tudnivalót, marhára tetszettek a demóvideók, és rájöttem hogy a szolgáltatás egy komoly része az is, hogyan és milyen minőségben örökítik meg az újdonsült ugrók álmának beteljesülését. Ez persze nekem is nagyon fontos volt. De ami még ennél is fontosabb volt, hogy a lehető legnagyobb magasságból ugorhassak, hogy minél hosszabb ideig tapasztalhassam meg a zuhanás érzését. Az elérhető legnagyobb magasság jelenleg 4000 méter. Én nagyon szívesen ugrottam volna még ennél sokkal magasabbról is, de ahhoz állítólag különleges engedélyek kellenek. Szóval nem volt mindegy, hogy melyik csapatot, és melyik repülőteret választom, mert nem mindenhol van lehetőség a 4000 méteres ugrásra. Nyilván az alföldre nem utaztam volna el egy ugrás miatt, de örömmel láttam, hogy Székesfehérvár, és Siófok közelében is van erre lehetőségem. Bármikor készen lettem volna az ugrásra, de valahogy csak halogattam az utazást, egészen mostanáig.
Idén ugyanis Balatonföldváron töltöttem egy hetet, és hát mégis mikor csináljam meg, ha nem most? A Siófok melletti Balatonkiliti repülőtér bringaközelségben volt, és itt lehetett is 4000 méterről ugrani. Két három csapat ajánlatát néztem meg alaposabban, és beszéltem is velük. Az egyik csapat, profin megvágott HD videókkal, Blu-Ray-re kiírt filmmel, és DSLR géppel készült fotókkal kecsegtetett, de marha sokat kértek a videó szerkesztéséért. A másik (helyi) csapat viszont szimpatikusabb volt. A balatonkiliti repülőtéren van egy MI-8-as helikopter, amit csak ejtőernyős ugrálásra használnak. Egy ilyen 29 fős helikopter sokkal kényelmesebb mint egy 1-2 két üléses Cessna, amiben szoroskodni kell, és az ember megér kikászálódni belőle ugrás előtt. Állítólag ez egész Európában egyedülálló, hogy ilyenből lehet ugrálni. Szóval ezt a csapatatot választottam és nem bántam meg. A videók nem HD-ban készültek, a képek nem DSLR géppel lettek készítve, hanem a videóból lettek kivágva, Blu-Ray helyett DVD-t kaptam, de a felvételek és a vágás így is tök szuper lett! Főleg úgy, hogy a zenéket én válogattam hozzá, amire bizony nagyon büszke is vagyok, mert egyrészt kicsit tükrözik a zenei ízlésemet, másrészt úgy gondolom nagyon jól passzoló kis számokat sikerült találnom! Mindenki más kemény rockot vág a videója alá, de az annyira nem én vagyok... :) Szóval a fullos csomagot kértem! Ez magában foglalta a 4000 méteres tandemugrást, két kameraállásból megörökítve. Egyrészt a tandempilótám kezén volt egy nagy látószögű akciókamera, ami végig filmezte az arcomat, és a tájat, valamint volt egy külső légi operatőr, aki csak azért ugrott velem, hogy engem filmezzen, a felkészüléstől a földetérésig! Az ár persze tartalmazta a videó megvágását, és DVD-re történő kiírását, meg kb 200 fotót. Tudom, hogy mindenki arra kíváncsi hogy ez így mennyi volt. A hetvenezer forintot közelítette meg. Egy sima ugrás felvétel nélkül negyvenezer forint. Egy szóló ugrás (persze ha már van ejtőernyős képesítésed) már megvan húszezer forint körül. Szóval egyeztettem egy hétvégi időpontot, és lelkiekben készültem az egészre. Senkinek sem szóltam a tervemről, főleg a családnak nem, mert halálra izgulták volna magukat. :)
Július 14-én vasárnap délután a földvári szállás elfoglalása nem éppen zökkenőmentesen zajlott, és így már nem volt idő bringázni, autóval kellett kimennünk a repülőtérre, hogy a megbeszélt négy órára odaérjek. Elsőre nem pont az a látvány fogadott a hangárban mint amire számítottam. A leendő tandempilótám, békésen szunyókált, az ernyőjén. Mondtam ki vagyok, miért jöttem, mire ő: "Ja jó, majd mindjárt jön az Edit és felveszi az adataidat..." és szunyókált tovább. :) Innentől viszont jobban mentek a dolgok. Mindenki barátságos volt, és összességében véve is nagyon családias volt a hangulat. A videómban is szerepel például a tandempilótám kislánya, aki aranyos volt, ahogy szinte bálványozta az ő hős ejtőernyős apukáját... :) Szóval nem telt bele sok perc, és már fel is vehettem az ejtőernyős overált, megmutattak egy 3 perces oktatóvideót, és mindenki elmondta egy csomószor mire kell figyeljek, hogy tartsam a lábam, kezem meg a fejem. Kész is lettem, és mehettem a büfébe ahol egyet ittunk, és vártunk a sorunkra. Az előző csapat éppen akkor ereszkedett le, a helikopter pedig tankolás után szállhatott csak fel újra. Nem sokkal később miután tandempilótám felébredt, bemutatkozott, és segített felvenni a szűkséges hevedereket, még egyszer elmondta hogy mire kell figyeljek. Közben megérkezett a légi operatőröm is, aki már interjúkat csinált velem. Beöltözve vártuk a jelet, hogy megközelítsük a helikoptert. Közben a velünk ugró külföldi csapat felkészülését hallgattam. Ők már profi ugrók voltak, és sisakkamerákkal készültek megörökíteni a szabadesés közben alkotott formációikat. A helikopter belseje kellemes meglepetés volt. Teljességgel az ejtőernyős ugrásra volt felkészítve, ezért többek között hátsó ajtaja egyáltalán nem volt. Ezért az 5-6 perces felszállás is izgalmasabb volt így, ahogy a szél már borzolta a hajamat, és fokozatosan egyre hűvösebb lett. Ezek a srácok meg még csak be sem kötötték magukat, úgy lógatták ki a lábukat 3-4000 méteres magasságban is. Kezdett emelkedni az adrenalin szintem. És itt még egyszer leszögezném: Nem a félelemtől, hanem az izgalomtól. Közben alattunk a Balaton csodás panorámájában gyönyörködhettünk. Egy két felhőt elhagyva megérkeztünk 4000 méterre. Előtte persze pár perccel összekapcsolódtunk a pilótámmal.
Az előttem lévő emberek szépen sorban kiugráltak a gépből, és mi egyre közelebb értünk az ajtóhoz. A légi operatőröm háttal közelített a nyílás felé, hogy minden egyes mozzanatomat filmezze. Mikor megérkeztünk, ösztönösen lefelé kellett néznem, a mélységet ami alattam van. Teljesen megfeledkeztem arról mit is kell csinálnom: Lábat felhúzni, de mégis hogy húzzam fel mindkét lábam? Elfelejtettem hogy rá vagyok kötve egy másik emberre, és emeljem fel a fejem, de én nekem nagyon lefelé kellett néznem. Végülis ennyi kis baki belefér az első alkalomba. :) Szóval felrántotta a fejem, és ugrottunk. Az első egy-két bukfencnél még nem gyorsultunk annyira fel, így tudtam kiáltani egy "Yuppíí"-t vagy valami ilyesmit, de aztán kinyílt a stabilizáló ernyő, és szépen szabályosan hassal lefelé kezdtünk zuhanni egyre gyorsabban. Elképzeltem már párszor hogy milyen lesz, de ez mégis minden képzeletemet felülmúlta. Az óriási menetszél miatt alig tudtam becsukni a szám, és a zaj is nagyon erős volt. Érdekes hogy itt abszolút nem jelentkezett az a halálfélelem amit a bungee jumping közben éreztem. Ez egy teljesen új, ismeretlen, nagyon extrém közeg volt amibe kerültem, és amit nagyon élveztem annak ellenére, hogy alig tudtam magamról. Valahogy kevés részletet tudtam megfigyelni. Láttam magam alatt a Balatont, láttam hogy ott repül mellettünk a légi operatőröm, akinek próbáltam jelezni valamit az ujjammal, de azt már nem érzékeltem, hogy hogyan mozgunk a levegőben, és hogy éppen teszünk egy fordulatot. Ebből a magasságból azt is alig érzékelni, hogy a föld egyre gyorsulva közeledik feléd. Mindenesetre 1500 méteren nyílt az ernyő, az operatőröm meg kb 1000 méteren nyitott, hogy a földet érésemet is le tudja filmezni.
A nyitás pillanata volt az egyik legemlékezetesebb az egészben. Nem igazán éreztem a rántó hatást, pedig biztos volt, hisz mégis csak 240 km/órás sebességről lassultam kb 20-ra 1-2 másodperc alatt. De ezt egyáltalán nem éreztem. Az extrém zaj viszont hirtelen megszűnt, és csend lett. Az ernyő kitágulása hallatszott még egy-két másodpercig, de aztán egyszer csak ott lógtam a semmiben, 1500 méteres magasságban, és körülöttem a csodás panoráma, alattam Siófok, és még csak a madarak sem csiripeltek. :) Szuper volt, akármeddig el tudtam volna így időzni, de közben ereszkedtünk, és át kellett vennem az ernyő irányítását. Tettem egy jobbra fordulatot, majd egy balra fordulatot, hogy jobban körül tudjak nézni. Mint kiderült, az ernyővel nem csak ilyen finom mozdulatokat lehet végezni, ha jobban meghúzza az ember, akkor szinte vízszintes helyzetbe kerülünk, és felgyorsulva repülünk... És ez nagyon állat! Ez tényleg olyan érzés mint a repülés, Superman-nek érezhettem magam! Így meg is ismételtük még párszor, mígnem elértük a 4-500 méteres magasságot, ahol visszaadtam az ernyő irányítását, hogy pontosan oda landoljunk, ahol a már földet ért légi operatőröm várt. Fura, de a földet érés 4000 méter zuhanás után, kb olyan, mintha lelépnél egy lépcsőfokot. Ahogy a videón is látszik, nem voltam teljesen magamnál, és furcsa módon szomjúságot éreztem. Azt hogy most gyorsan innom kell valamit. Szerencsére a Bandi, meg a Pityu pont egy sörrel vártak a büfében, úgyhogy azt gyorsan le is húztam! Ezután rendeztem az anyagiakat, és az átöltözés közben megismertem a Zsuzsit, aki majd a videómat fogja vágni. El küldtem neki a zenéket amiket a videóhoz gondoltam ki, és adtam neki egy-két instrukciót. Kicsit sajnálom hogy nem HD-ban kaphattam meg, de maga a filmecske szerintem így is jó lett! Nézzétek meg! :)
Szóval túl vagyok az első tandemen. De mit lehet ezek után kezdeni, ha az ember beteljesíti egy ilyen régi álmát? Újakat kell kitalálni! Persze amint földet értem rögtön tudtam hogy lesz még ennek folytatása, de aztán gondolkoztam. Jó ez a tandemugrás nagyon, de azért mégis van egy hibája: akár hogy is nézem, ez mégis csak egy passzív dolog. Rá vagyok kötve egy ejtőernyősre, és nem kell csinálnom semmit az ég világon, csak hassal lefelé zuhanni. Én nem ezt akarom. Én egyedül szeretnék ugrani, és össze vissza röpködni zuhanás közben, szabadon ahogy azok a srácok akik előttem ugrottak. De mégis mi kell ehhez? Egy ejtőernyős igazolvány, vagy jogosítvány, mindegy minek nevezzük. Az egészben az a legszebb hogy az AFF (Accelerted Free Fall) képzést, akár egy hosszú hétvége alatt meg lehet szerezni! Itt egy kis elméleti oktatás után egyből jönnek az oktató ugrások, összesen tizenkettő! Egy kötéllel vagyok hozzákötve eleinte két oktatóhoz, és fokozatosan egyre több mozdulatot tanítanak meg zuhanás közben, egyre kevesebb segítséggel. A végén már önállóan ugrok, és ha az is meg az ereszkedés is jól sikerült, akkor kapok egy igazolványt, és ez onnantól kezdve bárhol a világon feljogosít arra, hogy önállóan ejtőernyőzzek! Hát van e ennél királyabb dolog? Nem hiszem... :) Úgyhogy azt kell hogy mondjam most ez lett a következő cél. És ez a cél nem is olyan megvalósíthatatlan. Az egész képzés összesen 325.000 forintba kerül. Egy nyaralás ára. De ezt nem muszáj egyszerre kifizetni, a különböző szinteket, akár fél éven belül is meg lehet csinálni. És azt hiszem ez nem okozna gondot. Amin viszont meglepődtem: a felszerelés nagyon drága. Egy siklóernyő kb annyiba kerül mint egy használt autó, 400.000 forintnál kezdődnek... De ha ez is megvan, akkor onnantól már viszonylag olcsón ugrálhatok kedvemre, akár Dubai-ba is! :) Kb így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése