Barcelona élménybeszámoló - 2. rész

Június 15. szombat

Igen csak meglepődtem, mert a Pityu előbb felkelt mint én. Kérdeztem is tőle, hogy mi a baja, de nem tudott magyarázatot adni különös viselkedésére. Ahogy terveztük délután 1 órára elkészültünk, és elindultunk Barcelona legnagyobb strandja felé, a Barcelonate Beach-re. Előbb meg kellett vásárolni a strandi kellékeket, mert ezek nem fértek bele a kézipoggyászba. Találtunk is egy kis boltot, ahol fürdőgatyát vettünk, 50 faktoros napolajat, mert mi ilyen hófehér bőrű könnyen felégő srácok vagyunk, de vettünk törülközőt is, ami természetesen Katalón zászlót mintázott. Ebben a boltban találtam egy tök jó Barcelonás pólót, amit nem tudtam otthagyni, és annyira jól állt, hogy többet le sem vettem! Nehogy már a New York-os pólóban kelljen sétálgatnom, mert hogy néz már az ki? :)

2013-06-15 16.10.46

2013-06-15 14.45.05Ezután találnunk kellett még zárható szekrényeket, mert azért telót, meg a fényképezőt nem hagytam volna ott a zsúfolt tengerparton. Találtunk is, csakhogy akkor meg megéheztünk, így fürdés előtt nekiálltunk keresni valami jó kis tengerparti haléttermet. Elég sok volt, így hát lehetett válogatni. Be is ültünk az egyikbe. Egyébként itt a parton szinte mindenki tengeri ételeket eszik: kagyló, polip, rák, stb. Nekünk is éppen ez volt a tervünk, mert mi szeretjük kipróbálni az ilyesmit. Előételnek osztrigát kértünk. Még soha nem ettem ilyet, de muszáj volt ezt is kipróbálnom. Egész jó volt! Most mit mondjak? Kagyló íze volt:) Ezután egy haltálat kértem, amin volt ízelítő mindenből: Kagylók, rák, többféle halfilé. Ez sem volt rossz, de a pénteki szardínia finomabb volt. Itt is megittunk egy üveg bort, és kicsengettük a számla végösszegét, ami bizony a 100 eurót rendesen megközelítette. De hát ez van, egyszer van az ember Barcelonában! :)

Na ezután már tényleg indultunk is, hogy csobbanjunk egyet! Hirtelen megértettem hogy miért ilyen zsúfoltak a partok, és miért van olyan kevés ember a vízben. Kissé hűvös volt, talán olyan 21 fokos lehetett a tenger, mivel még nem volt olyan sok napsütés... Azért úsztunk egy kicsit, de inkább a parton üldögéletem a homokban, a lábaimat nyaldosták a hullámok, és úgy éreztem, most aztán semmi nem hiányzik az életemből. De aztán mikor megjöttek az árusok, rájöttem! :) Hideg söröket árultak, gyorsan vettünk is egy kartont, és azt jól megittuk, teljesen le voltam döbbenve hogy az árusok, füvet, sőt kokaint is kínáltak eladásra, és még csa nem is virágnyelven. Hát ennyire nyitott, és szabadelvű ez a Katalónia. Szóval egész sokáig elbámészkodtunk, meg söröztünk a homokban. Jó volt! Aztán további sétára indultunk, felfedeztük a partot, kimentünk a sziklagátra, csináltunk pár képet, beültünk még egy parti bárba sörözni, majd hirtelen azt találtam ki, hogy a Hard Rock Caféban kéne vacsorázni, egy kis amcsi hamburgert, a sok hal után. Gyorsan utána is néztem az útvonalnak a google maps-en, egy 15 perces sétára volt így hát nekiindultunk keresztül a gótikus negyeden. Mivel ez egy népszerű, felkapott hely, nem számítottunk rá, hogy azonnal kapunk asztalt, (New York-ban is megvárattak minket) és itt is 45 percet kellett várni. Érdekes volt, hogy a kezünkbe nyomtak egy rádiós jelző készüléket. Kimentünk a parkba, és amikor az villogni, meg sípolni kezdett, akkor mehettük, mert elkészült az asztalunk. :) Praktikus kis kütyü. Bonni Tyler, és Bruce Springsteen kiállított bőrdzsekije mellett kaptunk helyet, a pincérünk barátkozós volt, ahogy elő volt neki írva, a képernyőkön frankó klasszikus rockzenei klippeket nézegettünk, és lassan megérkezett a hatalmas húspogácsával felszerelet hamburgerem! Degeszre tömtük magunkat, és desszertenk mogyorókrémet nyalogattam. Ezután a La Ramblán sétálgattunk hazafelé, ahol vettem egy kis apróságot az otthoniaknak, metróztunk pár megállót, és hulla fáradtan, éjfélre értünk haza. Egyből el is aludtam mint akit leütöttek! :)

DSC_2202
Barcelonate Beach

Június 16. vasárnap

Nem kellett volna olyan korán felkelni, mert 11-kor kezdődött az előre lefoglalt biciklis Tapas túránk, de ez volt az utolsó nap, és csomagolni kellett. Egy közös kézipoggyásszal utaztunk, amibe alig fértünk ketten be, de vettünk egy-két dolgot, így igazi művészet volt rendesen összecsomagolni. A Katalón törölközőt, a tusfürdőt, meg a napolajat otthagytuk az angolul nem beszélő személyzetnek, hadd örüljenek, nem fért már bele a csomagba. Kijelentkeztünk, leadtuk a csomagot a megőrzőbe, és indultunk az olimpiai kikötőbe, mert ott volt a találkozási pont! Egyszercsak meg is érkezett értünk az idegenvezetőnk, aki egy kedves kis 50 körüli fickó volt, spanyol. Segítőtársa, egy aranyos, fiatal büszke katalán lány. Együtt szuper párost alkottak, nagyon barátságosak voltak. A csoportunk nem volt nagy. Egy négy tagú ausztrál család, akik éppen tegnap érkeztek és 16 órás repülőút állt mögöttük, valamint két német leányzó. Itt jegyezném meg a Katalán és a Spanyol mentalitás közötti különbséget. Nincs túl sok. Megtudtam, hogy a Katalón nyelv nem csak egy dialektusa a spanyolnak, hanem egy teljesen másik nyelv. A Katalónok - mint ez a csaj is - nagyon büszkék nemzeti hovatartozásukra. Rengeteg helyen látni katalón zászlókat, és bár megértik a spanyolt is, hisz ez második anyanyelvük, itt elsődlegesen katalónul beszélnek. Katalónia önálló önkormányzattal rendelkező régió Spanyolországban, de jövőre lesz éppen egy népszavazás arról, hogy a katalónok szeretnének e teljesen elszakadni, és függetlenedni Spanyolországtól. A jelenlegi állás szerint a döntő többség a teljes függetlenséget támogatja, így jövőre valószínüleg létrejön az önálló Katalón állam. Csakhogy ez nem egyszerű kérdés, mert ha ez bekövetkezik, akkor a baszkok is ugyanúgy követleni fogják függetlenségüket, ami alaposan átrajzolhatja Spanyolország határait. Ez a katalón lány tényleg nagyon aranyos volt... A biciklitúra kb 4 óra hosszat tartott, és nagyon élveztem! Rá kellett jönnöm, hogy Barcelona nem olyan nagy mint gondoltam. Biciklivel bárhova könnyedén el lehet jutni. Mindenki egy ilyen spéci kemping szerű de öt sebességes bringával jár, - mi is ilyet kaptunk, - és ez nagyon kényelmes közlekedési eszköz. Olyan mintha állandóan enyhe lejtőn tekernél, és ez gyakran tényleg így is van. A bicikli egyébként tömegközlekedési eszköz is. A város számos pontján speciális zárható tárolókaban rengeteg ilyen bicikli található. Minden Barcelonai polgárnak évi 25 eurót kell fizetnie, és koráltlanul használhatja a bicikliket. A város egy pontján, egy mágneskártyával felveszi, elteker az úticéljához, ahol jó eséllyel van még egy ilyen tároló, oda leteszi, és kész. Ez is nagyon praktikus, és zöld.   

DSC_2271
Az idegenvezetőnk

Mint mondtam, nagyon élveztem a biciklistúrát. A túra a kikötőben kezdődött, majd az egyik park, a Citadella, és az állatkert felé vettük az irányt. Gyönyörű volt. Aztán a belváros következett, szinte az összes utcán van biciklisáv, és nagyon kényelmesen frusztráció nélkül lehet tekerni, a legnagyobb forgalomban is. Több helyen megálltunk, ahol volt valami nevezetesség, például a tavaly óta üresen álló hatalmas arénánál, ahol régebben a bikaviadalokat tartották. Ezt tavaly teljesen betiltották, annak ellenére, hogy sokan Spanyolország, és Katalónia egyik elsőszámú helyi látványosságának tartották ezt a "sportot" és mégis: Képesek voltak végiggondolni, hogy ennek a véres játéknak az eredete valójában a római időkre nyúlik vissza, semmi köze Spanyolországhoz, és képesek voltak betiltani. A tavaly megrendezett legutolsó bikaviadal, óriási szenzáció volt. Eltekertünk természetesen a Sagrada Famíliához még egyszer, aztán megálltunk egy közeli Tapas bárban, ami tényleg Barcelona minden utcasarkán megtalálható. Hogy mi is az a Tapas? Ezt nehéz pontosan megfogalmazni. Lényegében minden lehet Tapas, amit kis adagokra porcióznak ki. Kenyér darabkák különleges szószokba belemártva, hozzá sonka, vagy falatnyi tengeri herkenytyűk, ilyesmik. Rengeteg fajta. Ettünk egyet, ami igazán jól esett, beszélgettünk, és az utunkat a gótikus negyed felé folytattuk. Hatalmas élmény a szűk kis mediterrán utcácskákon végigtekerni, közben megálltunk Gaudi fontosabb építészeti remekműveinél, a Casa Milánál, és Casa Batlo-nál, amik társas lakóházak, de Gaudi egyedi stílusa miatt teljesen kitűnnek, a szokványos épületek közül, és annak ellenére hogy laknak benne, múzeumként, és túristalátványosságként is üzemelnek! Lassan visszaértünk a kikötőbe ahonnan indultunk. Mivel a tervezettnél kissé elhúzódott a túra, úgy döntöttünk, hogy ki fogjuk hagyni az utolsó programot, a szintén Gaudi által tervezett Güell Park-ot, ami Barcelona top látványosságai közé tartozik, de nem akartuk egy óra alatt végigfutni. 

DSC_2270
Casa Mila

Úgy döntöttünk, inkább csak sétálunk, és élvezzük a mediterrán tengerparti hangulatot. Elképesztő, de vasárnap délután révén, rengeteg ember volt a parton, és annak ellenére, hogy megszámlálhatatlanul sok étterem, kocsma, és Tapas bár volt a környéken, mind tele volt! Háromnegyed órát kellett bolyongani, mire találtunk egy félreeső kis helyet, ahol volt egy hely a teraszon. Söröztünk egy jót, és ettünk tapast! Ez volt az utolsó program. Ezután szépen visszametróztunk a szállásra, felvettük a csomagokat, fogtunk egy taxit, és irányba vettük a repülőteret. Sajnos véget ért a kaland. A repülőtéren ettünk még egy jó kis hambit, és szomorúan konstatáltuk, hogy 45 percet késik a gépünk. Az elsődleges beszállásunkat kihasználva, ezúttal mindketten ablak mellé ültünk. Szintén baloldalra, így tökéletes kilátás nyílt felszálláskor Barcelonára, majd jött a naplemente a francia riviéra felett, és Velencét, meg Cavallinót, már az esti fényeivel vehettem szemügyre, ami meg azért volt nagy élmény, mert tavaly pont ott nyaraltam! :) A visszaút mindössze két óra 5 percet tartott, és zenét hallgattam közben. Éjfél körül szálltunk le Budapesten, ahol várt az előre lefoglalt buszos transzfer, ami bevitt minket, egy 6. kerültei kis szállodába ahol aludtunk egyet! Hétfőn még tátogattunk egyet, aztán este értünk haza. 

Hát nyagyjából ennyi volt, így telt a négy nap. Persze előre tudtam, hogy villámgyorsan túl leszünk rajta, de ez már csak ilyen. Kedden már vissza is zökkentem a mókuskerékbe, meg a totális kánikulába, és nem volt más teendőm, mint a fotókat, és a videókat rendberakni. Nagyon jó érzés, hogy egy újabb európai városra tűzhettem ki a kis képzeletbeli zászlómat, és remélem sok ilyenben lehet még részem! Tervek vannak ezerszám, de erről inkább nem beszélek, majd csak akkor ha biztos lesz! :)

A teljes fotógyűjtemény a flickr-ön tekinthető meg:
Mobilos képek
Tükörrelxes fotók
HD videók

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése